Soproni ózsinagóga

A soproni ózsinagóga két késő középkori épület udvarán áll.

Története

A soproni zsidókról a 13. századból maradtak fenn az első írott emlékek – az idő tájt 10–16 család élt a Zsidó utcában. Nem vásárolhattak maguknak házat a város más utcáiban, itt azonban a keresztényekkel elegyest laktak. Főleg kereskedelemmel és pénzügyekkel foglalkoztak, és bár komolyabb vagyonra egyikük sem tett szert, 1300 körül mégis felépítették ezt a Közép-Európában szinte egyedülálló, kora gótikus zsinagógát. Az akkori előírások szerint a zsinagóga nem állhatott az utca vonalában, ezért van előtte udvar. Az udvaron ítélkeztek vitás ügyekben és itt kötöttek üzleteket a keresztényekkel.

1440-ben én Luxemburgi Erzsébet özvegy királyné létrehozta az első soproni gettót. Egyúttal a Zsidó utcát Új utcává keresztelték át – máig ezt a nevet viseli.

1526-ban a város lakossága megvádolta a zsidókat azzal, hogy együttműködnek a törökökkel, és erre hivatkozva kiűzték őket Sopronból.

Az épületet 1530-ban a város nyomására az egyes iratokban Wasserpauchként említett Georg Langnak adták el, majd 1551-ben adják el Sebastian Mayrnak. A zsinagóga pusztulásnak indult, majd lakóházakká alakították át, illetve körbeépítették. Emléke sokáig fennmaradt: az Új utca 22. épületét még 1792-ben is „zsidó templom” (Judentempel) néven említi Joseph Perathoner lakatosmester végrendelete.

A Ó-zsinagóga jelenleg két késő középkori épület udvarán álló maradványait 1967-ben tárták fel, és amit lehetett, helyre is állítottak belőlük.